Tompalátás

A tompalátás gyakran elhangzó fogalom a szemészeti rendeléseken, így kiemelten fontos, hogy megértsük, mi is az valójában. Amblyopiáról, vagyis tompalátásról akkor beszélünk, ha az egyik, ritkán mindkét szem gyengébben lát, holott a szem anatómiailag egészséges, vagy olyan esetben, ha a szem kimutatható anatómiai rendellenessége nem áll arányban az észlelt látáscsökkenéssel.

A tompalátás tehát valójában nem a szemgolyó betegsége. A fejlődés során az egyik szem kissé homályosabb képét egyszerűen „elnyomja” az agy. Ki­mutatták, hogy a rosszabbul látó szemből kevesebb ideg­pálya jut el az agykérgi látóközpontokhoz, az agy ezen területe kevésbé fejlődik ki, így tulajdonképpen csupán az élesebb képet adó egyik szemmel lát igazán a baba.

Népbetegségnek számít

A tompalátás a felnőtt lakosság 2–4%-át érinti, tehát népbetegségnek számít, ami sajnos felnőttkorban jelentős mértékben már alig befolyásolható. Tompalátáshoz vezethet lényegében bármilyen ok, aminek következtében gyermekkorban a külvilág képe nem pontosan az éleslátás helyére, a sárgafoltra vetül. Ezek leggyakrabban a kancsalság, a különféle fénytörési hibák, a veleszületett vagy gyermekkori szürke hályog. A tompalátóság örökölhető.

Mielőbb kell korrigálni

A születéstől kétéves korig tartó periódusban a látórendszer fejlődése rohamos, majd ezt követően lassul, és néhány év múlva gyakorlatilag megáll. Minél hamarabb derül fény a tompalátásra, annál nagyobb sikerrel gyógyítható. A tompalátás hétéves korig kezelhető a legjobb eredménnyel – az októl, a tompalátás fokától és az észlelés idejétől függően.

Szemtakarással, műtéttel

Először mindenképpen az okot kezeljük. Fénytörési hibák (rövidlátás, távollátás, asztigmia) esetén például szemüveges korrekcióval, szürke hályog esetén műtéttel, majd a jobban látó szem takarásával igyekszünk rávenni az agyat, hogy használja a korábban tompábban látó szem képét is. Kancsalság esetén a fénytörési hiba megfelelő korrekciója után kerülhet sor a nem kancsalító szem takarására.

Játék közben kiderülhet

A kisgyermek nincs tudatában annak, hogy nem lát jól, hiszen a két szem által látott kép közötti eltérés – még ha észleli is – számára teljesen természetes. A szülőknek ezért nehéz a tompalátást felismerni, mivel erre gyakran nem utal semmilyen egyértelmű külső jel. Gyanút kelthet, ha otthon (például „kukucs” játék során) hol az egyik, hol a másik szemet eltakarva könyvet nézegetünk, és a gyermek visszatérően nem engedi eltakarni az egyik (a jobban látó) szemét.

A vizsgálat fontossága

Rendkívül fontos a szemészeti szűrés szerepe. A tompalátás foka igen gyakran olyan súlyos, hogy az érintett szemmel a gyermek nem tud majd olvasni, mélységérzékelése is korlátozott lesz. Késõbb bizonyos foglalkozások esetén feltétel a jó kétszemes látás, mely tompalátás esetén csökkent. Ha a féloldali tompalátó jól látó szemét komoly sérülés éri, a gyengén látó szemmel teljesen más, jóval rosszabb életminősége lesz. Ezért fontos a csecsemő- és kisgyermekkorban elvégzendő szemészeti vizsgálat, hiszen helyes korai kezeléssel a látóélesség általában jelentősen javítható.

Dr. Serfőző Csilla szemész szakorvos

Baba Patika 2012

Megjelent itt: Cikkek