Az újszülött látása születéskor még nem éles és az élet első hatvan hónapjában fokozatosan fejlődik. Bár hozzánk, felnőttekéhez képest látórendszerük még fejletlen, az igazán közeli és számukra fontos dolgokra figyelnek a csöppségek és már az első hetekben igyekeznek egyre többször felvenni a szemkontaktust az édesanyával. Igaz, eleinte főként a körvonalakat érzékelik.
Míg egyéb érzékelési képességeink, például a hallásunk már egy hónapos korunkra kialakulnak, látásunk érési folyamata a csecsemőkor első hat-nyolc hónapjában rohamosan zajlik.
Az újszülöttek szeme kezdetben nehezen fókuszál. Legélesebben a tőlük húsz-harminc centiméter távolságra lévő tárgyakat látják, így a kicsik általában az édesanya arcának körvonalát, a hajszálak kontúrját csodálják. Érzékelik a háttérben lévő mozgást, fényeket, de mivel még homályosan látnak, leginkább arra figyelnek, ha a látóterükben eltérő fényességű, kontrasztos tárgyak jelennek meg. Az első hónap végétől egyre többet veszi fel a csecsemő a szemkontaktust az édesanyával, miközben szemei néha még kancsalíthatnak, vagyis nem mindig sikerül sokáig párhuzamosan tartania őket. Ez az időszakos, átmeneti kancsalság ebben a korban még teljesen normális. Amikor mi felnőttek fel-le, jobbra-balra nézünk, akkor a két szemünk együtt követi a figyelt tárgyat. A kicsik tárgykövető képessége még nem tökéletes, a két szem mozgása csak három hónapos korra lesz megfelelően összehangolt. Ha a gyermek tartósan kancsalít, vagy szemállása szokatlan, már az első hónapokban fontos a szemészeti vizsgálat. Ahhoz, hogy egy arcot felismerjenek, azaz annak finom részleteit is képesek legyenek megkülönböztetni, négy-öt hónapnak kell eltelnie.
Születéskor a kisbabának még nincs térlátása, hiszen ehhez a két szem és az agy finom egybehangolódására van szükség. A szemmozgások fejlődése nyomán azonban ez három-öt hónapos korra kialakul.
A kicsik valóban más színben látják a világot, a hasonló tónusokat nehezen különítik még el. Csak kéthetes koruk után kezdik érzékelni a vörös, narancs, sárga és zöld színt, végül a lilát és a kéket is látják.
Az újszülöttek leggyakrabban kék szemmel születnek. A szem szivárványhártyájában megjelenő pigmentek mennyisége dönti el, hogy a szem színe kék marad-e, zöld vagy barna lesz. A csecsemők látásélessége az első hónapban nagyjából olyan, mintha egy felnőtt a szemészeti rendelőkben használatos látóélesség-vizsgáló táblán csak a legnagyobb betűt lenne képes elolvasni. Ez annyit jelent, hogy a kicsik látása az első hónapban alig 15%-os, négy hónapos korukra elérik a 30, majd nyolc hónapos korukra a 60-80%-ot.
A látás élességének egészséges fejlődése, az idegrendszeri pályák érése csak akkor mehet végbe, ha a szem éles képet képes továbbítani az agynak. Ha azonban a látás fejlődése szempontjából kritikus, korai időszakban valamilyen rendellenesség folytán az egyik, vagy akár mindkét szem által továbbított kép homályos, akkor ezt a képet az agy „nem használja fel”, és ennek a szemnek a látása később sem lesz fejleszthető. Kialakul az ún. tompalátás, ami annyit jelent, hogy ilyenkor a látás már szemüveggel sem javítható. A végleges tompalátás előfordulási aránya kb. 2%. Tapasztalat szerint a tompalátás kialakulásának veszélye általában öt-hét éves korig áll fenn. Mivel a tompalátáshoz vezető okok közül kiemelkedő jelentősége van az időben fel nem ismert közel- vagy távollátásnak, a kancsalságnak, a csecsemőkori szürkehályognak és néhány más betegségnek, ezért nagy hangsúlyt kell fektetni a csecsemők szemészeti szűrővizsgálatára. Időben felismerve a tompalátás általában sikerrel javítható.